2016. április 22., péntek

Álom és Sziget

Facebook oldalunkért klikk ide!CSak Együtt Van Esély


Csoportunk úgy gondolta, ez a cikk az integrációról fog szólni...
Lázas kutatásba kezdtünk, elolvastuk a külföldi példákat, meghallgattuk a Sajátos Nevelési Igényű gyermekek szüleit, a többi szülő véleményét, a pedagógusokat és a szakembereket. Rá kellett jönnünk, hogy nincs könnyű dolgunk, mert Magyarországon az integráció NEM működik!
Van jó példa, előfordul néha itt-ott, de az csak egyéni emberek szorgalmán, egy tanár igyekezetén, empátiáján alapul.
Miért?
Erre nincs válasz... vagy ha mégis van, talán így szól:
az állam ma az integrációhoz a feltételeket NEM biztosítja!
Tegnap reggel egyik csoporttagunk így kezdte a reggeli megbeszélést: ÁLMODTAM!
ÁLMODTAM egy világot, ahol számít a gyermekem! Mielőtt betennék az integrációba, a tanár felvilágosítást kap az állapotáról, ahol az első szülői értekezleten a szakemberek elmesélik a szülőknek, hogy miért értékes az én gyermekem is. A diáktársak megismerik őt, megismerik miért más, miért kap „kedvezményt” az irodalom vagy a matematika órán. A segítség folyamatos, a szakemberek rendszeresen külön értekezletet tartanak, ahol a szülővel, a tanárral, ha kell az osztállyal beszélnek, segítenek, utat mutatnak a problémák kezelésére. Ahol mindenki elfogadja és érti, hogy nem vagyunk egyformák, mert
mindenki MÁS.
Hogyan várhatnánk el egy féllábú gyermektől, hogy segítség nélkül ugyanúgy fusson a tornaórán, mint egészséges társai? Egy dadogó gyermektől segítség nélkül hogyan várjuk el, hogy fellépjen a szavalóversenyen?
Ez ma álom, de miért? Miért?
Ez a mi fejünkben így fogalmazódott meg: mindenki egy „szigeten” él, majdnem teljesen elzárva a többi „szigettől”.
Félünk átmenni a másik szigetre? Igen, hisz mindenki fél az ismeretlentől.
Van egy " sziget" ahol a tanárok élnek. Ez a TANÁROK-szigete. Egy nap azt mondják nekik:- Itt egy gyerek az SNI-szigetről. Integráld! A tanár megijed. Érthető, hiszen semmit nem tud arról a betegségről, vagy állapotról, amivel most szembe kell néznie… De elvárják tőle, hogy oktasson, plusz figyelmet adjon, de ehhez sem módszert, sem eszközt, semmi segítséget nem adnak. Emellett ott vannak a többségi szigetről jött gyerekek és szüleik is, akik elvárják az ő gyermekükre is jusson idő és energia, ne vonja el a pedagógus figyelmét egy „problémás” gyermek. Sőt, ott van maga a rendszer, amely elvárja a tananyag pontos betartását!
Elvárható ez?
Persze mindegyik „szigeten” élő elvárja, de valljuk be, ezt, így nem lehet!
Aztán ott van az SNI-szigeten élő szülő, aki nem érti, hogy MIÉRT? Miért nem látja más az ő gyermekében azt a szerethető, okos tanulót? Miért nem értik, hogy Ő is egy kis csoda! Hiszen csak több időre, több fejlesztésre, több türelemre lenne szükség.A Mi Gyermekeink is ÉRTÉKESEK, érzékenyek, humorosak és okosak.
Mindannyian különböző szigeteken élünk. Bárki kerülhet a másik szigetre, ameddig nem vagyunk ott, nem látjuk, nem érezzük, milyen lehet ott élni. Pedig
CSak Együtt Van Esélyünk teljes életre. Addig, amíg nem ismerjük a másik szigeten élőt, addig természetes reakció a félelem, a hibáztatás, a nem-megértés!
Minden szigeten élő reakciója érthető!
A pedagógusé, aki nem tud megfelelni, csak feladatai vannak, segítség nélkül. A többségi szülő, aki azt látja, hogy a gyermekétől veszik el a figyelmet, és bele sem gondol abba, hogy egy betegség, vagy baleset után ő is az SNI szigeten ébredhet.
Az SNI szülő, aki arra gondol, hogy az én gyerekem is értékes tagja lehet ennek a társadalomnak, ha...
Itt mindenkinek igaza van, de van egy nagy sziget, ahova ez a sok kis sziget tartozik. Ez a sziget:

MAGYARORSZÁG!

Náluk van az „építőanyag”, hogy a hidakat építsünk a szigetek között! Nálunk a szív és a hit, hogy a hidakat fel tudjuk építeni!
Mert mi, kis szigetlakók is kellünk a hidak megépítéséhez.
Álomból így lehet valóság, mert mindenki tudja:
CSak Együtt Van Esély, hogy egy ÁLOMSZIGETET építsünk, ahol együtt élhetünk!





2016. április 10., vasárnap

Az SNI szülői szemmel

Facebook oldalunkért klikk ide!CSak Együtt Van Esély


Folytatódik SNI-s cikksorozatunk!
A második részben, a következő kérdésre keressük a választ:

Megbélyegzés vagy éppen segítség? Mi vár ránk egy SNI-s gyermek szülőjeként?

Kilátástalan, reménytelen harc, amit gyermekünk boldogulásáért, jövőjéért vívunk.

Ez az érzés, gondolat fogalmazódik meg sok olyan szülőben, aki a nap 24 órájában küzd azért, hogy gyermeke minél teljesebb életet élhessen, hogy megkapja azt az ellátást, figyelmet és szeretetet mindenki részéről, ami egy normális rendszerben mindenkinek egyformán jár. És ezt mindenki kivétel nélkül megérdemelné! Annak is, aki nem érintett, tudnia kell, hogy bárki, bármikor kerülhet hasonló helyzetbe, amikor hirtelen fontossá válik, hogy gyermeke ne szenvedjen hátrányos megkülönböztetést!

Senkinek nem szabadna attól rettegnie, hogy nem talál bölcsődét, óvodát vagy éppen iskolát! Senki ne maradjon reménytelen helyzetben, ha gyermeke etetési, mozgási vagy egyéb problémákkal küzd. Ne csak a szülők küzdjenek a hátrányos megkülönböztetés ellen vagy a nemkívánatossá válás ellen. A mai Magyarországon a szülő keresi a megfelelő orvost, a megfelelő ellátást! A szülőnek kell felkutatni a szakembereket, intézményeket, hogy egyáltalán az kiderüljön, mi a pontos betegség, vagy hogyan lehet azt megfelelően kezelni, fejleszteni. Eközben múlnak a hetek, hónapok, a gyerek ellátás nélkül, pedig mindenki tudja, ismeri a korai fejlesztés fontosságát. A szülő, mindent esélyt megragadva, saját kis pénzén magánfejlesztésre kezdi vinni a gyermekét. Ekkor sok család lassan, de biztosan elindul a szegénység és a magány útján. Az állam nem biztosít helyben iskolát, fejlesztést, ezért az egyik szülő elveszíti a munkáját. Ezek a családok csúsznak lefele a lejtőn, és a rendszer nem ad kapaszkodót.

Egy egészséges gyermek szülőjének lenni sem könnyű, nagyon sok türelemre, megalkuvásra van szükség. Hányszor, de hányszor teszi fel mindenki a kérdést magának „biztos, hogy jól csinálom?”, „jó szülő vagyok én?”. Egy beteg gyermek szülei ugyancsak szembesülnek ezekkel a kérdésekkel. Kiegészülve a gyermekükért folytatott folyamatos harccal, hogy minél teljesebb életet tudjanak neki biztosítani. Sokszor meg kell védeni a gyermeket és saját magukat a megbélyegzéstől. Sokan az érintett gyermekek közül magántanulók lesznek, mert ez a rendszer nem akarja/ nem tudja segíteni a beteg gyermeket és családját. A hivatalos állami ingyenes segítség nagyon, de nagyon kevés. Ma a legnagyobb segítség az internetes szülői fórumokon található.

Mit tehetünk azért, hogy könnyebbé tegyük a gyermekünk és a saját életünket?

Segítsük egymást jó módszerekkel, tapasztalatokkal, tudva, hogy ami az egyik gyermeknek jó, az sajnos nem biztos, hogy a másiknak is. Mutassuk be egymásnak, ha valamilyen új módszerről hallottunk. De egyben figyelmeztessük egymást óvatosságra is. A csodatevők által kínált módszerek veszélyeire is fel kell hívnunk a figyelmet. Ezek nem csak a pénztárcánkra, hanem a gyermekünk egészségére is veszélyesek lehetnek.

Szerepet kell vállalnunk a többségi társadalom tanításában is. Abban, hogy minél többen készek legyenek az átlagostól eltérő gyerekek és felnőttek elfogadására.

Mire vállalkozunk még? Készek vagyunk olyan figyelemfelkeltő akciók szervezése, amellyel felhívjuk a figyelmét a társadalomnak és a törvényhozóknak, hogy milyen nehézségeink vannak és mik a javaslataink ezek megoldására. Legyünk ott minél többen!

Mi, érintett szülők, minden egyes nap végén egy picit kifacsarva, picit elégve érezzük magunkat, de másnap mégis, mint egy hamvaiból feléledt főnixmadár, folytatjuk tovább azt, amit a gyermekünkért meg kell tennünk.

NINCS FAL, MI ÖSSZENYOMHATNA BENNÜNKET, HA MIND ÖSSZEFOGUNK!!!

2016. április 2., szombat

Mi is az az SNI?

Facebook oldalunkért klikk ide!CSak Együtt Van Esély


Az első cikkünkben az SNI fogalmáról és ennek a besorolásnak a családokra gyakorolt hatásáról, kormányzati megítéléséről szeretnék írni.

Létezik a gyereknevelésben, és főképp az oktatásban 3 betű: SNI. Mit jelent ez 3 betű? Mit jelent egy SNI-s gyermek szülőjének lenni? Milyen nehézségeink vannak nap mint nap? Mennyiben érinti mindez a nem SNI-s gyermekeket és szüleiket? Ezt próbáljuk bemutatni egy cikksorozaton belül.

A hivatalos megfogalmazás szerint sajátos nevelési igényű gyermek (SNI) az, aki: „mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, …autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd,”
Ma Magyarországon közel minden 10. gyermek megkapja az SNI kódot. Az SNI-s tanulók több mint fele integráltan, azaz ép tanulókkal egy osztályban végzi tanulmányait. Tehát a legtöbb osztályba jut 1-2 ilyen gyermek.

Ezek a gyerekek nem férnek bele az egyen tananyagos, egyen tankönyves, egységesített oktatási struktúrába. Ezért sokszor úgy is tekintenek rájuk, hogy jobb lenne, ha nem is léteznének. Ők nem lesznek hasznos tagjai társadalmunknak, a betanított szakmunkások nevelését célul kitűző oktatási rendszerben nincs helyük. Egy szülőnek sem ez volt az álma, amikor gyermeket várt.

Szülőként, amikor szembe kerülünk ezzel a 3 betűvel, kábán hallgatjuk, hogy azt mondják, ne csüggedj, kap majd fejlesztést a gyermeked, jár neki a segítség. Ilyenkor sok szülő egy gyász folyamaton megy át. Gyászolja az egészséges gyermekről alkotott képet. Hibást keres, és magát is hibáztatja. Amikor túlesik ezen, elkezd minden erejével segítséget keresni. Eszébe jut, azt mondták, megkapja a segítséget, rendelkezésre állnak a fejlesztések, csak írja alá a papírt, hogy elfogadja a besorolást. De hamarosan kiderül, a valóság egészen más.

Itt nincs Enikő vagy Pista, itt tanterv van, amit be kell tartani. Amit valaki megálmodott egy íróasztalnál. Aki ezt kitalálta, biztos nem látott még gyermeket. Mert a gyermekek már csak ilyenek, nem teljesen egyformák. A különbségek pedig hatványozottan jelentkeznek az SNI-s gyermekeknél. A KLIK által irányított világban gyermekeink egyáltalán nem kapják meg az egyéni figyelmet. Egy SNI-s gyermeknek jár a Szakértői Bizottság által előírt fejlesztés. Papíron. Mert, papíron minden rendben. Ugyanúgy, ahogy papíron minden gyereknek jár egy kis plusz figyelem, ha lemarad. És a valóságban? A valóságban kevés a fejlesztő pedagógus, vagy az adott iskolában egyáltalán nincs, vagy ha van, leterhelt, vagy óraadó és épp nem dolgozik, mert a KLIK nem fizette ki hónapok óta.

Ez MINDENKINEK ROSSZ! Rossz elsősorban magának a segítségre szoruló gyermeknek, rossz a pedagógusnak, és természetesen a szülőnek is. Mindenki látja a rendszer hiányosságát, de tenni csak a mindenkori kormány tehet ellene.

Hiszünk abban, hogy mindezt meg lehet változtatni. Hiszünk az összefogás erejében. Sok szülőcsoport alakult már a facebookon, ahol egymást korábban nem ismerő emberek segítenek a napi problémák megoldásában. A mi csoportunk is ezért a célért alakult CSak Együtt Van Esély – csoport az SNI-s gyermekekért néven. Minden SNI-s gyermeket nevelő szülőt, pedagógust várunk szeretettel. De nem csak őket. Mert igazán akkor lehetünk sikeresek, ha a többségi szülőkkel is összefogunk. Jelenleg még a kormányzat átnéz rajtunk, de az elmúlt hetek tiltakozásai, tüntetései mutatják, milyen sokan képzelik el másként az oktatást gyermekeik részére.


"Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye." mondta Einstein

Blogindító!

Facebook oldalunkért klikk ide!CSak Együtt Van Esély


Sziasztok!

Elindítottuk a CSEVE csoport blogoldalát!



A blogon szeretnénk rendszeresen új tartalmakat közzétenni, olyan témákban, melyek mindenkit érintenek és segítséget nyújthatnak, ha arra van szükség.

Ahhoz, hogy ez sikerüljön, szeretnénk a segítségeteket is kérni.
Szívesen fogadunk minden észrevételt, kritikát, írjátok meg, miről olvasnátok szívesen.

A blogon belül, szeretnénk egy hasznos linkekeket tartalmazó oldalt is működtetni, ide várjuk azoknak az érdekvédelmi csoportoknak, közösségeknek a címét, amikről úgy gondoljátok, mások számára is hasznosak lehetnek.

Szívesen bemutatnánk személyes történeteket is, hogyan derült ki a diagnózis, milyen betegséggel él a gyermeketek, milyen utat jártatok be, mire kiderült.

Elérhettek minket a blogon a kapcsolati űrlapon keresztül, vagy a csevecsoport@gmail.com e-mail címen.

Írjuk együtt a blogot!