2016. december 22., csütörtök

SNI/BTMN-es gyermekekkel kapcsolatos kérdőív


Összefoglaló

„Aki megszabja egy gyógypedagógiai iskolának, hogy minden gyereket köteles fölvenni, akit odaküldenek, de minimális szakembert enged csak foglalkoztatni, nincs elegendő hely, kicsik a tantermek, nincs bővítés vagy nagyobb épület biztosítása, stb., az szerintem egy órát sem töltött el gyógyped. iskolás gyerekek között. Értem én, hogy ezek gyerekek többe kerülnek, na de nem az a cél, hogy felnőve ők is minél hasznosabb adófizetőkké váljanak a mindenkori kormányok szempontjából? Értem én, hogy ott fenn fáj minden forintocska, ami nem a "nagyok" zsebeit duzzasztja, de mi is és a gyerekeink élni szeretnénk, ha nem nagy gond. De ha az, akkor is...”


510 kérdőív 169 különböző településről. Ennyi választ küldtek azok a többségében elkeseredett szülők, akik válaszoltak a Csak Együtt Van Esély (CSEVE) szülői csoport felhívására. A kérdőívben érintett autista, mozgáskorlátozott, hiperaktív és számos más hátrányossággal rendelkező gyermekek az ország több mint 200 oktatási, nevelési intézményébe járnak, és számosan vannak köztük olyanok, akik teljesen kiszorultak az oktatási rendszerből.

„Heti 4 logopédiai kezelés van előírva, de nincs logopédus 5 éve.”

A CSEVE csoport egy olyan szülőket tömörítő közösség, akik SNI (sajátos nevelési igényű) és BTMN (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel élő) gyerekeket nevelnek. Facebook csoportjuk néhány hónapos működése óta megszámlálhatatlan kérdés, kérés, panasz érkezett hozzájuk szülőtársaiktól, akik úgy érzik, hogy gyermekeik nem vagy csak részben kapják meg a számukra előírt intézményi ellátást, fejlesztést, ezért életkilátásaik évről-évre romlanak. Hogy átfogó képet kapjanak a hozzájuk hasonló családok mindennapjairól, ez év novemberében egy kérdőíves felmérést indítottak. Arra kérték a szülőket, hogy a gyermekeik ellátását érintő legfontosabb kérdésekre adjanak választ, osszák meg velük véleményüket országos szinten. Az, hogy ilyen sokan kitöltötték a kérdőívet, azt mutatja, hogy sokan felismerték, nem kell, nem szabad beletörődni a jelenlegi helyzetbe. Ez egybeesik azzal a céllal, amelyet a Cseve csoport a megalakulásakor kitűzött.

„Lehetne jobban is, ha a nyomorult tanárokat nem zaklatnák, sanyargatnák állandóan.”

A szülők visszajelzései jól érzékeltetik az elmúlt évek ellátási gondjait, a szakember hiányt. Arra a kérdésre, hogy miként változott az SNI/BTMN gyermekek ellátása az utóbbi években, a válaszadók többsége azt válaszolta, hogy ROMLOTT. Ezzel a kérdőíves vizsgálattal szeretné a Cseve csoport felhívni a szociális tárca és a jogalkotók figyelmét arra, hogy sok még a tennivaló ezen a területen, és a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek ellátásának reformjához haladéktalanul fogjanak hozzá!

„Nem fejlesztőpedagógus fejleszt az iskolában.”

Annak ellenére, hogy számos olyan személyes adat kötelező megadását kérték, amely alapján a gyermek beazonosítható, már az első naptól özönlöttek a válaszok. A név megadása nem volt kötelező, ennek ellenére 122-en ezt is vállalták. A szülők külön örültek annak a lehetőségnek, hogy minden kérdéshez lehetőséget kaptak szöveges vélemény, kiegészítés megfogalmazására, (Az idézett mondatok ezen szülői véleményekből kerültek kiválogatásra).

„Szegregált, fizetős magánintézményt kellett keresnünk, mert az állami általános iskolában nem kaptunk segítséget.”

Az érintett gyermekek több mint fele általános iskolába jár. Nagyjából 100 közülük még óvodás. A középiskolába járók közül 8-an járnak gimnáziumba és 29-en valamilyen szakképző iskolába (szakiskola, szakközépiskola, szakgimnázium) A kitöltések között szerepel bölcsődés, korai fejlesztésben részt vevő, családi napközibe járó kisgyermek is. 1 esetben említette a szülő, hogy gyermeke egyetemre jár.

„Megkapja, de csak azért, mert nem állami normál intézmény.”






„Utazó gyógypedagógus egyes településeken korlátozott. Azért, hogy gyermekem megkapja a szükséges fejlesztést, heti két alkalommal 30 km-re viszem.”

Az érintett intézmények döntő többsége állami fenntartású, elenyésző számban fordulnak elő alapítványi illetve egyházi iskolák, óvodák.

„Emiatt muszáj albérletben laknunk hétfőtől péntekig, mert vidékről képtelenség tömegközlekedéssel bejutni.”

A szülők többsége talált a lakóhelye közelében óvodát, iskolát. Hogy mennyire megfelelőt, az más kérdés. De vannak jó néhányan olyanok, akik több tíz vagy akár több mint 100 km-re viszik gyermeküket nap mint nap. Mert természetesen ezeket a gyermekeket kísérni kell, életkoruktól függetlenül. Így, jellemzően az anyák, nem tudnak munkát vállalni. Ez a probléma annál erőteljesebben jelentkezi, minél távolabb lakik valaki a fővárostól. Még a vidéki nagyvárosok többsége sincs felkészülve ezen tanulók teljes spektrumának ellátására.

„… megyében lakunk a közelben sehol nincs sni óvoda vagy sni csoport és sehova nem hajlandóak felvenni”

Arra a kérdésre, hogy minek a megoldása jelentené a legnagyobb segítséget ahhoz, hogy a szülő újra munkát tudjon vállalni, a fejlesztések iskolában történő biztosítása és a nyári szünetben felügyelet, nyári tábor szervezése volt a két leggyakoribb válasz.

„Az "integrált" sokszor egyszerűen mellőzést és magára hagyást jelent, nem pedig differenciált bánásmódot.”

A felmérésben részt vevő tanulók többsége integrált intézménybe jár. Csak kevesebb, mint negyedük tanul szegregáltan.

„Integrálható lenne, de nem találtunk kis létszámú osztályt ezért kértünk szegregált papirt.”






„Az előírt óraszámot sehol nem tudják teljesíteni, emiatt lett magántanuló.”

20 körüli azon gyermekek száma, akik magántanulók. Ennek legfőbb oka, hogy a szülők nem találtak megfelelő intézményt gyermekük számára.

„A Lányomat középsúlyosról súlyos fogyatékosra minősítette a Szakértői Bizottság, így szeptembertől nem kezdheti el a szakiskolai képzést, hanem fejlesztő csoportba járhat csak-ahová sajnos hosszú-hosszú várólista van, bekerülni szinte lehetetlen. Most nem tehetünk mást, bízunk a "csodában." A Szakértői Bizottságban azt a "tanácsot" kaptam, vagy adjam a gyermekemet állami gondozásba, vagy tartsam otthon.”

Az SNI/BTMN-es besorolást a tanulók a területileg illetékes tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság döntése alapján kapják. Ez a döntés határozza meg, hogy a tanuló ellátására mely intézmény a kijelölt és ott milyen egyéni fejlesztő foglalkozást kell neki biztosítani. A szülők többségének visszajelzése alapján a szakértői javaslat ezt pontosan tartalmazza is.

„Megkésett beszédfejlődést állapítottak meg! Ennek ellenére nem jár neki logopédiai fejlesztés! Érthetetlen!!!!!!”

Elméletben a szakértői bizottságnak a lakóhely közelében levő intézmények közül kellene kijelölnie a legalkalmasabbat. De a szakértői bizottságok legtöbbször nem rendelkeznek naprakész információkkal az intézményekről, arról, hogy az adott intézményben milyen területen jártas gyógypedagógusok vannak. (Vagy éppen pontosan tudják, hogy minden területről hiányzik a szükséges szakember.) Ezért, ha a szülő jelzi, hogy, megtalálta azt az intézményt, amelyik hajlandó fogadni a gyermekét, akkor azt boldogan kijelölik, mint ellátásra kötelezettet.

„Auti specifikus fejlesztést átmenetileg nem kap, mert a fejlesztőpedagógus GYES-en van.”




„Szeptember 2-án (kérdezősködésem hatására) kérdezett meg az iskola igazgatónője 1 pszichológust, aki nem vállalta. Logopédus iránti érdeklődésemre azt válaszolta, úgy sem lesz.”

A gond csak az, hogy ezeket az előírt fejlesztéseket a gyermekek nem kapják meg. A szülők közel kétharmada írta, hogy gyermeke az előírt fejlesztéseket egyáltalán nem vagy csak részben kapja meg.

„Mivel az iskola alapító okiratában nem szerepel az autizmus, így fejlesztést sem kap. Illetve ettől függetlenül kapna, ha lenne hozzá utazó gyógypedagógus, de nincs.”

Ennek legfőbb oka a minden területen fennálló szakemberhiány. Ezért a szülők saját költségükre magánúton keresnek megfelelő fejlesztőpedagógust, hogy gyermeküknek megadják mindazt, amire az állami ellátórendszer nem képes.

„Sokszor elmarad a logopédia, amit nem pótolnak. A tavalyi évben nem volt alapozó torna, pedagógus hiány miatt. Mi, szülők szereztünk tanárt és fizettük az órákat.”

A szülők közel fele válaszolni tudott arra a kérdésre, hogy hány betöltetlen státusz van a gyermeke iskolájában. Volt, aki 11 főt említett. Kérték, hogy nevezzék meg, milyen szakember hiányzik. Az említettek listája: pszichológus, autizmus specifikus szakember, gyógypedagógiai asszisztens, TSMT vagy bármilyen mozgásfejlesztő, logopédus, konduktor, dévényes, gyógytornász, szurdopedagógus, szomatopedagógus. De többen csak annyit írtak: mindegyik.

„A KLIK nem engedélyezi az iskoláknak, hogy az SNI-s gyerekek számának és igényeinek megfelelő számú fejlesztőt alkalmazzanak, nem segíti a szakszerű fejlesztőkörnyezet kialakítását. A mi iskolánkban kb. 100 SNI-s gyerek 2 gyógypedagógust alkalmaz, ebből egynek csak az autistákkal kellene foglalkoznia, de nincs rá elég ideje.”

A felmérés alapján a Cseve csoport levelet fogalmazott meg az EMMI részére. Ebben kérik, hogy tegyenek lépéseket a felsorolt problémák, panaszok megszűntetésére. Levelükben rákérdeznek, hogy:
·         Milyen gyors változásra számíthatnak ezek a családok?
·         Az állam milyen segítséget/kompenzációt tud nyújtani az érintetteknek költségeik enyhítésére?
·         Mivel sok panasz, kérdés érkezett, hová fordulatnak a családok segítségért?
·         Tervezik-e a fogyatékos gyermeknél a gyermekápolási táppénz kiterjesztését 12 éves kor helyett, tankötelezettség végéig?
·         Tervezik-e az ápolási díjban részesülő személy helyi közlekedési bérlet támogatását? 

„Nem folytatok struccpolitikát, tisztában vagyok a problémáinkkal, gyengeségeinkkel, de borzasztó volt azzal szembesülni, hogy a mai magyar oktatási rendszerben nincs megoldás számunkra!”





2016. december 11., vasárnap

Nyílt levél dr.Orbán Viktor miniszterelnök úr részére

Az utóbbi napokban sokan kérdezték tőlünk, és mi továbbítottuk a kérdést, ezúttal dr. Orbán Viktor miniszterelnöknek, mert a feltett kérdésre mi sem tudjuk a választ. Hiszen a  kommunikációs csatornákon a fogyatékkal élőket említették, de a fogyatékkal élő gyermekek kimaradnak a támogatásból.



Dr.Orbán Viktor miniszterelnök úr részére




Tárgy: Fogyatékkal élő gyermeket nevelő családok tájékoztatás kérése.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Az Idősek Tanácsa keddi ülése után Kusovszky Imréné, a Tanács tagja az M1 csatorna "Ma reggel" műsorában is kiemelte és fontosnak nevezte, hogy:
"...még karácsony előtt minden nyugdíjas és fogyatékkal élő 10 ezer forint értékű Erzsébet utalványt kap".




Kusovszky Imréné úgy nyilatkozott, hogy Ön személyesen részt vett azon a tanácskozáson, ahol az a bejelentés született , hogy minden nyugdíjas és fogyatékkal élő 1x 10.000- Ft, azaz tízezer forint Erzsébet utalványt kap karácsony előtt. Mivel az akció kommunikációja szerint nyugdíjasok mellett a FOGYATÉKKAL ÉLŐK is kapják ezt a támogatást ezért ( jogosan) a FOGYATÉKKAL ÉLŐ gyermeket nevelő családok is számítottak a támogatásra. Ehelyett azonban a FOGYATÉKOS TÁMOGATÁSBAN részesülők lettek konkrétan megnevezve a támogatottak körének kihirdetésekor.




A Csak Együtt Van Esély elnevezésű, sajátos nevelési igényű gyermekek szülei által létrehozott csoport ezennel nyílt levélben az alábbi kérdéssel fordulunk Önhöz.


A 18 év alatti fogyatékkal élők miért maradnak ki a támogatottak köréből?



Dunavarsány, 2016. december 9.





Tisztelettel:
Sárándiné Varga Szilvia

Csak Együtt Van Esély - CSEVE csoport

csevecsoport@gmail.com




A fentebb idézett riport az Echo TV-n itt megtekinthető.

Kusovszky Imréné a Ma reggelben megtekinthető itt.






2016. december 5., hétfő

Tájékoztató a 12731-es számú törvényjavaslattal kapcsolatban

Mint előző blogbejegyzéseinkben is olvashattátok, született egy minket és gyermekeink érintő törvény, amit igen aggályosnak tartunk. Erre felhívtuk a döntéshozók figyelmét is.
Először is írtunk az EMMI szakembereinek, (kaptunk is választ, amelyet ezúton köszönünk Czeizel Barbarának). Sajnos azonban a válasza nem volt megnyugtató számunkra. Így ismét a döntéshozókhoz fordultunk, hogy mutassák meg azokat a törvényi garanciákat, amelyek biztosítják, hogy az aggályosnak tartott törvény által nem érheti hátrány a szülőket és gyermekeiket (ezekről a garanciákról a mai napig nem kaptunk sajnos tájékoztatást.)
Másodszor a rendelet tervezethez is írtunk észrevételt, hiszen a rendelet tervezete szerint az utazó gyógypedagógusi, az utazó konduktori hálózat igénybe vételéért minden nem állami intézménynek fizetnie kell ezután. Az a félelmünk, hogy az ezzel járó többletköltséget a fizetésre kötelezett intézmények valamilyen formában át fogják hárítani a szülőkre. Ezért kértük, hogy ezt a módosítást ne vezessék be vagy adjanak jogi biztosítékot, hogy az intézmények a többletterheket ne háríthassák a szülőkre, és a törvényre hivatkozva az ellátást se szűkíthessék.
Végül, de nem utolsó sorban minden frakcióvezetőnek és független képviselőnek levelet írtunk, amelyben arra kértük őket, hogy ne szavazzák meg a törvényt.
HELYZETJELENTÉS
Itt szeretnénk bemutatni a mai magyarországi helyzet tökéletes letükröződését, az alapján, ami velünk is megtörtént. A kormánytagok és a parlamenti képviselők munkája egyáltalán nem transzparens, nem értelmezhető és követhető. Az a hihetetlen, de Magyarországon már csodálkozásra sem méltó helyzet alakult ki, hogy azt a 12731-es törvénytervezetet, ami ellen egy kampányfilm is született, a Parlament "idő előtt" (mondhatni fű alatt) megszavazta: értsd a parlament.hu nyilvános és az átlag ember számára elérhető helyén a szavazás napja 2016. december 5-6-7-8-ra volt kitűzve,




a szavazást azonban már 22-én megtartották:

és alig 12 óra múlva DR. Áder János is aláírta a törvényt:

2016. november 25-én a törvényt a kihirdették a Magyar Közlönyben.




Mivel a szülőket védő törvényi garanciát még mindig nem látjuk, az 
Ombudsmani Hivatalhoz fordultunk.