2017. május 23., kedd

Az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról II.


Facebook oldalunkért klikk ide!CSak Együtt Van Esély







Tisztelt Címzettek!

Néhány napja Önöknek küldött levelünkben leírtuk, hogy a Cseve csoport is tudja, hogy változás szükséges az SNI/BTMN területén. Leírtuk, hogy a javasolt törvénymódosítás nem jó irányba vezet, mert egyrészt nem a komplex helyzetre, hanem csak egy részterületére keres megoldást, másrészt a javasolt változtatás gyermekek tízezreit érintheti majd hátrányosan.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az alábbiakban bemutatott szülői/tanári történetekkel senkit nem szeretnénk vádolni! Nem célunk, hogy az érintett feleket (gyógypedagógusokat, pedagógusokat, szakértői bizottságok tagjait, minisztérium illetékeseit) egymásnak ugrasszuk.

Most arra teszünk kísérletet, hogy a szülők és gyermekek sokszor kilátástalan helyzetét bemutatva segítsünk. Mert muszáj tudniuk, hogy a helyzet nagyon rossz. És itt azokról a gyerekekről van szó, akik eleve rosszabb eséllyel, hátrányosabb helyzetből indulnak az életben. Akiknek több figyelemre lenne szükségük, hogy felnőttként teljes vagy legalábbis önálló (esetleg részben támogatott) életet tudjanak élni.

Tudjuk, hogy a helyzet nem kínál gyors megoldást, azt nem is várjuk el senkitől. De azt igen, hogy a megoldás felé azonnal induljunk el. Hisszük, ez csak úgy sikerülhet, ha minden érintett ösztönözve érzi magát. Ezért lehetőséget kell adni, hogy a nehézségeit és a megoldási javaslatait is mindenki elmondja.


A problémák alátámasztására azokból az üzenetekből, történetekből idézünk, amelyeket érintett szülők illetve pedagógusok írtak nekünk:

"Ma túlestünk a vizsgálaton. IQ normális. Matekból sok, olvasásból kevés fejlesztés javasolt. Erős a gyanú matekból diszre. CSAKHOGY!! A bizottság leállította a vizsgálati kérelmek fogadását, így a nevelési nem tud SNI bizottság elé küldeni!! Fél év múlva kérjek itt felülvizsgálatot, akkor már küldhetnek talán. CSAKHOGY!! Az fél év +2-3 hónap az időpont +bizottság még 2-3 hónap. Most harmadikos. Addigra a negyediknek is vége!!!!!! Robbanok!!! Na most mit tegyek???"

Mi, szülők ilyenkor tehetetlennek vagyunk. Mi segítségért fordulunk a szakemberekhez, ahol számtalan esetben egy felettes szervre "mutogatva" nem juthatunk el a megfelelő helyre.

„Már a felvételkor megmondták, hogy melyik az a terület, amit szakemberhiány miatt nem tudnak megadni (logopédia).”

„Gyermekem probahétre hívták, de ez már a második iskola ahol elmondták sok a problémás gyerek igy a fiam  már nem igazán fér bele az osztályba”

A szakértők által kiadott előzetes vélemény sokszor csak a bno kódot és azt tartalmazza, hogy sni/btmn-es a gyermek. Ez jellemzően a szülőnek és az iskola igazgatónak sem mond sokat. Így egyik szereplő sem tudja, hány óra és milyen jellegű fejlesztésre van szüksége a gyermeknek, mindaddig, amíg a részletes vizsgálati eredmény el nem készül. Mégis elvárják, hogy ezzel az előzetes papírral a szülő induljon el iskolát keresni. De hogy? Amikor sem a szülő, sem az igazgató nem tudja, hogy például hány óra és milyen speciális fejlesztés kellene a gyermeknek. Ilyenkor, egy idő után, elkeseredett kuncsorgás kezdődik a befogadó nyilatkozatért. Már azt is elfogadja a szülő kényszerből, hogy az adott intézményben nincs fejlesztés.

„Az SNI-s tanulók nagyon különbözőek,  nem csak értelmükben sérült gyógypedagógiai  iskolai tanulókat jelent, hanem  integrálva több csoportjuk jelen van a normál általános iskolákban is..Ismeret nélkül hogyan biztosítja  a tanító vagy a  szaktanár az egyéni tanmenetet, a kiemelt figyelmet?”

 „Sajnos a megyénkben nem volt lehetőség iskolába járni. Ép értelmű a gyermekem , csak mozgássérült, és járó. Rossz a beszéde, és a finom motorikája. Lett volna alapítványi iskola, de sokba került volna. Pesten megkapta a fejlesztést, a volt igazgatónak köszönhetően. Sajnos ez a mostani igazgatóra nem érvényes.”

„A tanároknak,  tanítóknak, segítség kell, hogy időben felismerjék az egyes tanulási nehézségeket, és megfelelő tájékoztatást adjanak a szülőknek.”

„Ajánlották, hogy a gyermekem elmaradása miatt forduljak a szakértői bizottsághoz. Csak azt nem mondták melyikhez. Ezért csak a szakértői vizsgálat végén közölték jobb lett volna ha a Beszédvizsgaló  bizottsághoz  fordultam volna először....”

„Olvasgatom, milyen dolgok törtènnek veletek, iskolàban...
Tanítónőkènt, ès adhd-s kisfiú anyukájakènt.
Elszomorító, dühítő...
Sajnálom ezeket a gyerekeket... miket élhetnek àt nap mint nap.. hogyan szoronghatnak, hányszor érezhetik azt, hogy ők nem elèg jók, akàrmit tesznek..
Az èn egyik gyerekem az osztályban dührohamot kapott, mert nem sikerült leírnia vmit. Mikor màr csillapodott, mondtam neki, semmi problèma, ès miután röviden elmondtam, erről nem tehet, nem haragszom, kapott egy puszit a kobakjára.
Megnyugodott. A többi gyerek nem bántja. Mert elfogadtam èn is.
Én sem tudok minden ilyet kezelni. De próbálok.
Nagyon nehéz. Mindenkinek. Tanárnak is, szülőnek is.”

Megerősítve látjuk: meg kell oldani a pedagógusok számára térítésmentes továbbképzési lehetőségeket. El kell kezdeni a pedagógus képzés ideje alatt az SNI/ BTMN-es gyermekekkel kapcsolatos alap módszertani ismeretek megtanítását. Hiszen ma már nincs tanár, aki ne találkozna ilyen gyermekkel.

„... A Pedagógiai Szakszolgálat munkatársai látják el a BTMN-eket, SNI-t a helyi kisegítő iskola munkatársai. A szakemberek az utolsó órákra jönnek, amikor már a gyermekek fáradtak. A pedagógusok nem segítik őket, hanem csak eltűrik és adnak nekik valamiféle jegyet, mert fogalmuk sincs, hogy mit kellene velük kezdeni. Az igazgatónk nyomására a szakértői véleményben leírtakat betartják, de a gyermekek megsegítését nem végzik el. Fogalmuk nincs róla és nagy részüket nem is érdekli, mert nem motiváltak benne, hogy ezekhez a gyerekekhez lehajoljanak és valóban fejlesszék őket. A kollégák a tanári szobákban csak azt mondják, hogy régen nem volt SNI, nem volt diszlexia, most bezzeg mindenki felmentést kap, stb. A fiam SNI-s, diszkalkuliás. nagyon kemény csaták, kompromisszumok eredménye, hogy megvalósítottam a tanár- szülő- fejlesztő pedagógus kapcsolatot. A matematika szakos kollégám agybajt kapott tőlem, amikor minden nap egyeztettem a fiam matematika haladásával kapcsolatban, mit kell neki csinálni, hogy készüljön stb.”

„Egyre több az SNI-s gyerekek száma. Papíron integrálnak, mert kötelezi őket a fenntartójuk, de hátteret nem biztosít hozzá (szakember, módszer, eszköz...). A pedagógus továbbképzést minimális mértékben támogatja a fenntartó, így az a kevés pedagógus aki felvállalja ezeknek a gyerekeknek a nevelését, oktatását az igen magas tandíjak miatt nem tudja ilyen irányban képezni magát. Nagyon magasak az óvodai csoport, iskolai osztálylétszámok. Minden csoportban, osztályban van 2-6 problémás gyerek papír nélkül, + az SNI gyerek. Nem elég intézményi szinten 1 pedagógiai asszisztens. Nincsenek az intézményekben szakemberek. Szerencsés, ha utazó pszichológus, logopédus.....van, de ők nagyon leterheltek, egy beszélgetésre heteket, hónapokat kell várni. A szülők nagy része elítéli a problémás, SNI-s gyerekek integrálását. Gyakran meghurcolják az amúgy is nehéz helyzetben lévő gyereket, szülőt, pedagógust. A problémák hátterének ismerete nélkül ítélkeznek, vádaskodnak, a megfenyegetéstől sem riadnak vissza. Nagyon rossz tapasztalataim vannak!!!”

„Tapasztalataim szerint egyszerűbb szídni a gyereket, a szülőt, mint közösen tenni valamit a gyerekért, saját magunkért. Többszöri együttműködésemet felajánlva nem találtam partnerre az iskolában...”

„Az iskola az alapító okirata szerint integráltam oktat SNI-s gyerekeket, de az elsős délutános tanító saját állítása szerint még sosem látott ilyen (rossz) gyereket”

 „Kellenének a középutas intézmények, ahol nem csak szegregált oktatás van, hanem az integrált oktatáson belül olyan intézmények, ahol nem csak papíron vállalják fel az SNI-s gyerekek fejlesztését nevelését, hanem a gyakorlatban tényleg meg van hozzá a szükséges eszközparkjuk valamint emberi hátterük is és nem 25-30 fős osztálylétszám van.”

Ez a kialakult meglevő helyzet nagyon rossz mindenkinek. Tanárnak is, szülőnek is, de a legrosszabb a gyermeknek. Egy bizonytalan, rossz rendszerben sajnos, elkerülhetetlen, hogy mindenki hibást keres. A szülő hibáztatja a pedagógust, mert a szakértői véleményben foglaltakat nem tartja be. A pedagógus a szülőt, mert nem érti meg 20-30 fős osztályban ezt egyedül, segítség, eszköz nélkül képtelen megoldani, és neki a többi gyerekre is figyelni kell. És mindenki mutogat, elmondja miért nem, de közben ne feledjük, a gyerekekről beszélünk.

Ha valakik ezért a helyzetért nem felelősek, nem tehetnek róla, mégis az áldozatai, azok a GYERMEKEK.


Abban bízva, hogy segítségkérésünk elindít egy közös gondolkodást:


CSak Együtt Van Esély csoport

Bp. 2017.05.21.


Tájékoztatásul jelezzük, hogy ezt a levelünket is megismerhetővé tesszük a nyilvánosság számára.

2017. május 15., hétfő

Cseve Álláspont - az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról


Facebook oldalunkért klikk ide!CSak Együtt Van Esély


Tisztelt Címzettek!

Köszönjük a meghívást, hogy a szakmai fórumok bevonásával lezajlott egyeztetésen vendégként részt vehettünk, megismerhettük a megjelent szervezetek képviselőinek véleményét és elmondhattuk saját álláspontunkat!
A csoportunk tudja, hogy változás kell az SNI/BTMN területén. Meggyőződhettünk, hogy a munkacsoport tagjai alapvetően vallják, van probléma a jelenlegi rendszerrel, és úgy tapasztaltuk, azt is elfogadták, hogy ezeket a problémákat egyenként kezelni nem lehet! Meggyőződésünk, hogy sok gyermeket érhet hátrányosan az, ha csak egy-egy részterület kerül rendezésre és nem a komplex helyzetet kezelik.  A megbeszélésen megfogalmazottakkal számos területen egyet tudunk érteni. Örömmel hallottuk a korai felismerés, az intervenció szükségességéről, teljesen elfogadhatónak látjuk azt a szándékot, hogy az SNI és a BTMN kategóriák elkülönítése pontosabban meghatározottá váljon, és támogatjuk azokat, a még csak elképzelések szintjén felmerült gondolatokat, hogy a többségi pedagógusok számára továbbképzések induljanak, amelyek megfelelően felkészítik őket a BTMN/SNI-s gyerekek tanítására.
Azonban megdöbbentő volt számunkra az a kijelentés, hogy a BTMN-es tanulók azért kérnek felmentést, mert nem akarnak tanulni, és/vagy nem akarnak rossz osztályzatot. Hisszük, hogy ez az esetek döntő többségében nincs így.
Miért döbbentünk meg?
Mert ez így egy tömeges csalást feltételez a szülők, szakértők és a tanárok részéről. Hiszen a felmentés 3 lábon áll ma. A pedagógusok írnak egy pedagógiai véleményt, ezt küldik a szakértőkhöz, akik ez és a vizsgálat alapján hozzák a döntést, amibe a szülőnek is bele kell egyeznie.  
Ha igaz is lenne, hogy az osztályzat alóli felmentések többsége nem megalapozott, akkor erre nem lehet a teljes eltörlés a megfelelő megoldás.
Itt gyermekek vannak a döntések mögött! Mégpedig nagyon különböző gyermekek. Nem tudhatjuk, hogy tényleg van-e köztük lusta, vagy olyan, aki csak nem  akart rossz osztályzatot kapni.  Bizonyára a legtöbbjük olyan, akinek nincs SNI szintű problémája, mégsem tudja elérni a minimumot valamiből, mert a képességei nem teszik ezt lehetővé, mert például 30 fős osztályba jár, mert nem kap megfelelő otthoni segítséget, mert a tanára nem rendelkezik a megfelelő módszertani eszközökkel, és így tovább. Ez a javaslat sújtani fogja őket is. Ha úgy érzik, a felmentések egy része nem jogos, miért nem erre kerestek megoldást? Ha sokan jogtalanul kérnének és kapnának családi pótlékot, akkor az lenne a megoldás, hogy meg kell szüntetni azt?   

A javaslat hatásait illetően további kérdések fogalmazódtak meg bennünk.


1. kérdéskör
Hogyan lehetne a Szakértői Bizottság munkáját gyorsabbá és hatékonyabbá tenni?

Számos visszajelzés illetve személyes tapasztalat alapján elmondhatjuk, hogy a szakértői vizsgálatok kicsúsznak a törvényességi határidőből, és Önökkel egyetértve sem a szülők, sem az iskolák, sem az óvodák nagy része nem ismeri a lépéseket és lehetőségeket, amelyek emiatt tehetőek.
Sokszor a gyermek nem megfelelő bizottság elé kerül, vagy nem is kerül, esetleg "feleslegesen" kerül bizottság elé. Milyen konkrét intézkedést terveznek ezzel kapcsolatban?
Amennyiben a törvényjavaslatot elfogadják, várhatóan az eddigi nagy számú vizsgálati kérelem tovább növekszik a 2017/18-as tanévben? Mi lesz azokkal a tanulókkal, akik időben beadták a vizsgálati kérelmet, de a vizsgálatra nem kerül sor 2018. augusztus 31-ig?

2. kérdéskör
A hirtelen növekedő SNI-sek számára lesz-e megfelelő és elegendő iskola?

Mi lesz azokkal a tanulókkal, akik az eddigi gyakorlat szerint  BTMN kódot kaptak, de a státuszuk alapján  valójában SNI kategóriába tartoznak, és egy felülvizsgálat során majd ezt a besorolást kapják? Maradhatnak-e az eredeti iskolájukban? Nagyon sok iskola alapító okiratában egyáltalán nem, vagy csak bizonyos SNI-s gyermekek fogadása szerepel. Az is maximalizálva van, hogy hány főt vehetnek fel.
Ha bekerül az SNI az alapító okiratba, attól még nem lesz gyógypedagógus,  aki foglalkozzon a gyermekkel, miközben az eddigi fejlesztő pedagógusa már nem lesz rá jogosult.
Iskolaváltás esetén ezek a legkevésbé terhelhető gyermekek kénytelenek lesznek hajnalban kelni, hogy km-eket, órákat utazással töltsenek.  Várható, hogy a szülők egy részének az SNI kategória annyira elfogadhatatlannak hangzik, hogy inkább nem fogja elfogadni a szakértői javaslatot illetve már meg sem kezdi a vizsgálatot nehogy SNI-snek minősítsék a gyermekét.

3. kérdéskör:
Mikor és hogyan lesznek felkészítve a nagy számú speciális gondoskodást igénylő tanulókra a pedagógusok?

   Az SNI-s tanulók sokfélék, nem csak értelmükben sérült gyógypedagógiai iskolai tanulókat jelent, hanem  integrálva több csoportjuk jelen van a normál általános iskolákban is. Ismeret nélkül hogyan biztosítja  a tanító vagy a  szaktanár az egyéni tanmenetet, a kiemelt figyelmet?Milyen konkrét intézkedésekkel fogják segíteni, hogy a tanárok, elsősorban az alsó tagozatos tanítók, időben felismerjék az egyes tanulási nehézségeket, és megfelelő tájékoztatást adjanak a szülőknek? Milyen konkrét intézkedésekkel fogják segíteni, hogy a tanárok nagyobb felkészültséggel végezzék feladataikat a BTMN és SNI tanulókkal kapcsolatban? Milyen, a pedagógus számára térítés mentes továbbképzési lehetőségeket tudnak biztosítani? Milyen intézkedéseket vezetnek be a felsőoktatásban a fejleszőpedagógusok képzése terén?

4. kérdéskör:
Gyógypedagógus végzettség nélküli, szakos tanár oktathasson gyógypedagógiai intézményben:

Sajnos a megbeszélésen nagyon kevés szó esett a nem gyógypedagógus végzettségű szaktanár alkalmazásának kérdéséről.
Miért nem a nyugdíjasok és az utolsó éves gyógypedagógiai hallgatók bevonásával próbálják meg kezelni a helyzetet?
Amennyiben mégis a törvényjavaslatban szereplő megoldás valósulna meg, úgy  nem tartják-e reális felvetésnek, hogy egy többségi intézményben a kötelező óraszámnál kevesebb órában tanító szaktanárt majd a tankerület vezetője kötelezni fogja, a hiányzó óraszáma terhére, egy gyógypedagógiai  iskolában való munkavégzésre? Milyen garanciát tudnak arra biztosítani, hogy az ilyen foglalkoztatásra csak a szaktanár saját kezdeményezésére kerülhessen sor?

Mivel a problémákat, véleményünk szerint, csak együtt lehetséges kezelni, ezért a megoldás  minden oldal bevonásával és az eltérő szakmai vélemények gondos mérlegelésével oldható meg. Mi ebben a hozzánk forduló szülőket, és gyermekeik érdekét tudjuk képviselni legjobb meggyőződésünk szerint, bízva az Önökkel való együttműködésben.

Tájékoztatásul jelezzük, hogy levelünket a nyilvánosság számára is megismerhetővé tesszük.
                                                                                                     
       
CSak Együtt Van Esély csoport


Bp. 2017.05.15.



2017. május 2., kedd

HANGOSAN SZÓLTUNK!

Facebook oldalunkért klikk ide!CSak Együtt Van Esély


Gyerekekről beszéltünk , sok tízezerről, akik eleve nehéz helyzetben vannak, de egy új törvénymódosítási javaslat még nehezebbé tenné tanulásukat, így későbbi életüket is. Az SNI és BTMN által érintett gyerekeket eddig – megfelelő szakvizsgálat után – az adott tárgyból osztályzás alól fel lehetett menteni, tehát nem kaptak osztályzatot, de a képzésben részt vettek, órára jártak. Ezen a helyzeten akar változtatni az oktatási kormányzat, amely Nagypéntek előtti napon egy 15 oldalas módosító javaslattal lepte meg a szakmát, s öt, azaz 5 napot adott a javaslat véleményezésére.


HANGOSAN SZÓLTUNK
Újra és Újra!

Újabb "fűnyíró" a közoktatásban?

Összesen közel 170 ezer, speciális nevelési igényű és tanulási zavarral küzdő gyermeket érintene hátrányosan a köznevelési törvény módosítása, amely lehetővé tenné, hogy sérült gyerekeket ne csak gyógypedagógus tanítson, és amely eltörölné az osztályozás alóli felmentést a részképesség-hiányos gyermekeknél.



Hiába ígértek konzultációt, hiába véleményezték többen is (köztük mi is), a "Az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról" című törvénymódosítási javaslatot 2017. Április 26-án Semjén Zsolt BEADTA!
Így megszavazhatja a parlament, hogy a BTMN, azaz a "Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek" NE kaphassanak felmentést az osztályozás alól. A definíció szerinti "enyhe" diszlexiás, diszkalkuliás és diszgráfiás gyerekeket ezzel óhajtják "motiválni" arra, hogy jobban teljesítsenek.
Szégyen!