2017. május 23., kedd

Az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról II.


Facebook oldalunkért klikk ide!CSak Együtt Van Esély







Tisztelt Címzettek!

Néhány napja Önöknek küldött levelünkben leírtuk, hogy a Cseve csoport is tudja, hogy változás szükséges az SNI/BTMN területén. Leírtuk, hogy a javasolt törvénymódosítás nem jó irányba vezet, mert egyrészt nem a komplex helyzetre, hanem csak egy részterületére keres megoldást, másrészt a javasolt változtatás gyermekek tízezreit érintheti majd hátrányosan.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az alábbiakban bemutatott szülői/tanári történetekkel senkit nem szeretnénk vádolni! Nem célunk, hogy az érintett feleket (gyógypedagógusokat, pedagógusokat, szakértői bizottságok tagjait, minisztérium illetékeseit) egymásnak ugrasszuk.

Most arra teszünk kísérletet, hogy a szülők és gyermekek sokszor kilátástalan helyzetét bemutatva segítsünk. Mert muszáj tudniuk, hogy a helyzet nagyon rossz. És itt azokról a gyerekekről van szó, akik eleve rosszabb eséllyel, hátrányosabb helyzetből indulnak az életben. Akiknek több figyelemre lenne szükségük, hogy felnőttként teljes vagy legalábbis önálló (esetleg részben támogatott) életet tudjanak élni.

Tudjuk, hogy a helyzet nem kínál gyors megoldást, azt nem is várjuk el senkitől. De azt igen, hogy a megoldás felé azonnal induljunk el. Hisszük, ez csak úgy sikerülhet, ha minden érintett ösztönözve érzi magát. Ezért lehetőséget kell adni, hogy a nehézségeit és a megoldási javaslatait is mindenki elmondja.


A problémák alátámasztására azokból az üzenetekből, történetekből idézünk, amelyeket érintett szülők illetve pedagógusok írtak nekünk:

"Ma túlestünk a vizsgálaton. IQ normális. Matekból sok, olvasásból kevés fejlesztés javasolt. Erős a gyanú matekból diszre. CSAKHOGY!! A bizottság leállította a vizsgálati kérelmek fogadását, így a nevelési nem tud SNI bizottság elé küldeni!! Fél év múlva kérjek itt felülvizsgálatot, akkor már küldhetnek talán. CSAKHOGY!! Az fél év +2-3 hónap az időpont +bizottság még 2-3 hónap. Most harmadikos. Addigra a negyediknek is vége!!!!!! Robbanok!!! Na most mit tegyek???"

Mi, szülők ilyenkor tehetetlennek vagyunk. Mi segítségért fordulunk a szakemberekhez, ahol számtalan esetben egy felettes szervre "mutogatva" nem juthatunk el a megfelelő helyre.

„Már a felvételkor megmondták, hogy melyik az a terület, amit szakemberhiány miatt nem tudnak megadni (logopédia).”

„Gyermekem probahétre hívták, de ez már a második iskola ahol elmondták sok a problémás gyerek igy a fiam  már nem igazán fér bele az osztályba”

A szakértők által kiadott előzetes vélemény sokszor csak a bno kódot és azt tartalmazza, hogy sni/btmn-es a gyermek. Ez jellemzően a szülőnek és az iskola igazgatónak sem mond sokat. Így egyik szereplő sem tudja, hány óra és milyen jellegű fejlesztésre van szüksége a gyermeknek, mindaddig, amíg a részletes vizsgálati eredmény el nem készül. Mégis elvárják, hogy ezzel az előzetes papírral a szülő induljon el iskolát keresni. De hogy? Amikor sem a szülő, sem az igazgató nem tudja, hogy például hány óra és milyen speciális fejlesztés kellene a gyermeknek. Ilyenkor, egy idő után, elkeseredett kuncsorgás kezdődik a befogadó nyilatkozatért. Már azt is elfogadja a szülő kényszerből, hogy az adott intézményben nincs fejlesztés.

„Az SNI-s tanulók nagyon különbözőek,  nem csak értelmükben sérült gyógypedagógiai  iskolai tanulókat jelent, hanem  integrálva több csoportjuk jelen van a normál általános iskolákban is..Ismeret nélkül hogyan biztosítja  a tanító vagy a  szaktanár az egyéni tanmenetet, a kiemelt figyelmet?”

 „Sajnos a megyénkben nem volt lehetőség iskolába járni. Ép értelmű a gyermekem , csak mozgássérült, és járó. Rossz a beszéde, és a finom motorikája. Lett volna alapítványi iskola, de sokba került volna. Pesten megkapta a fejlesztést, a volt igazgatónak köszönhetően. Sajnos ez a mostani igazgatóra nem érvényes.”

„A tanároknak,  tanítóknak, segítség kell, hogy időben felismerjék az egyes tanulási nehézségeket, és megfelelő tájékoztatást adjanak a szülőknek.”

„Ajánlották, hogy a gyermekem elmaradása miatt forduljak a szakértői bizottsághoz. Csak azt nem mondták melyikhez. Ezért csak a szakértői vizsgálat végén közölték jobb lett volna ha a Beszédvizsgaló  bizottsághoz  fordultam volna először....”

„Olvasgatom, milyen dolgok törtènnek veletek, iskolàban...
Tanítónőkènt, ès adhd-s kisfiú anyukájakènt.
Elszomorító, dühítő...
Sajnálom ezeket a gyerekeket... miket élhetnek àt nap mint nap.. hogyan szoronghatnak, hányszor érezhetik azt, hogy ők nem elèg jók, akàrmit tesznek..
Az èn egyik gyerekem az osztályban dührohamot kapott, mert nem sikerült leírnia vmit. Mikor màr csillapodott, mondtam neki, semmi problèma, ès miután röviden elmondtam, erről nem tehet, nem haragszom, kapott egy puszit a kobakjára.
Megnyugodott. A többi gyerek nem bántja. Mert elfogadtam èn is.
Én sem tudok minden ilyet kezelni. De próbálok.
Nagyon nehéz. Mindenkinek. Tanárnak is, szülőnek is.”

Megerősítve látjuk: meg kell oldani a pedagógusok számára térítésmentes továbbképzési lehetőségeket. El kell kezdeni a pedagógus képzés ideje alatt az SNI/ BTMN-es gyermekekkel kapcsolatos alap módszertani ismeretek megtanítását. Hiszen ma már nincs tanár, aki ne találkozna ilyen gyermekkel.

„... A Pedagógiai Szakszolgálat munkatársai látják el a BTMN-eket, SNI-t a helyi kisegítő iskola munkatársai. A szakemberek az utolsó órákra jönnek, amikor már a gyermekek fáradtak. A pedagógusok nem segítik őket, hanem csak eltűrik és adnak nekik valamiféle jegyet, mert fogalmuk sincs, hogy mit kellene velük kezdeni. Az igazgatónk nyomására a szakértői véleményben leírtakat betartják, de a gyermekek megsegítését nem végzik el. Fogalmuk nincs róla és nagy részüket nem is érdekli, mert nem motiváltak benne, hogy ezekhez a gyerekekhez lehajoljanak és valóban fejlesszék őket. A kollégák a tanári szobákban csak azt mondják, hogy régen nem volt SNI, nem volt diszlexia, most bezzeg mindenki felmentést kap, stb. A fiam SNI-s, diszkalkuliás. nagyon kemény csaták, kompromisszumok eredménye, hogy megvalósítottam a tanár- szülő- fejlesztő pedagógus kapcsolatot. A matematika szakos kollégám agybajt kapott tőlem, amikor minden nap egyeztettem a fiam matematika haladásával kapcsolatban, mit kell neki csinálni, hogy készüljön stb.”

„Egyre több az SNI-s gyerekek száma. Papíron integrálnak, mert kötelezi őket a fenntartójuk, de hátteret nem biztosít hozzá (szakember, módszer, eszköz...). A pedagógus továbbképzést minimális mértékben támogatja a fenntartó, így az a kevés pedagógus aki felvállalja ezeknek a gyerekeknek a nevelését, oktatását az igen magas tandíjak miatt nem tudja ilyen irányban képezni magát. Nagyon magasak az óvodai csoport, iskolai osztálylétszámok. Minden csoportban, osztályban van 2-6 problémás gyerek papír nélkül, + az SNI gyerek. Nem elég intézményi szinten 1 pedagógiai asszisztens. Nincsenek az intézményekben szakemberek. Szerencsés, ha utazó pszichológus, logopédus.....van, de ők nagyon leterheltek, egy beszélgetésre heteket, hónapokat kell várni. A szülők nagy része elítéli a problémás, SNI-s gyerekek integrálását. Gyakran meghurcolják az amúgy is nehéz helyzetben lévő gyereket, szülőt, pedagógust. A problémák hátterének ismerete nélkül ítélkeznek, vádaskodnak, a megfenyegetéstől sem riadnak vissza. Nagyon rossz tapasztalataim vannak!!!”

„Tapasztalataim szerint egyszerűbb szídni a gyereket, a szülőt, mint közösen tenni valamit a gyerekért, saját magunkért. Többszöri együttműködésemet felajánlva nem találtam partnerre az iskolában...”

„Az iskola az alapító okirata szerint integráltam oktat SNI-s gyerekeket, de az elsős délutános tanító saját állítása szerint még sosem látott ilyen (rossz) gyereket”

 „Kellenének a középutas intézmények, ahol nem csak szegregált oktatás van, hanem az integrált oktatáson belül olyan intézmények, ahol nem csak papíron vállalják fel az SNI-s gyerekek fejlesztését nevelését, hanem a gyakorlatban tényleg meg van hozzá a szükséges eszközparkjuk valamint emberi hátterük is és nem 25-30 fős osztálylétszám van.”

Ez a kialakult meglevő helyzet nagyon rossz mindenkinek. Tanárnak is, szülőnek is, de a legrosszabb a gyermeknek. Egy bizonytalan, rossz rendszerben sajnos, elkerülhetetlen, hogy mindenki hibást keres. A szülő hibáztatja a pedagógust, mert a szakértői véleményben foglaltakat nem tartja be. A pedagógus a szülőt, mert nem érti meg 20-30 fős osztályban ezt egyedül, segítség, eszköz nélkül képtelen megoldani, és neki a többi gyerekre is figyelni kell. És mindenki mutogat, elmondja miért nem, de közben ne feledjük, a gyerekekről beszélünk.

Ha valakik ezért a helyzetért nem felelősek, nem tehetnek róla, mégis az áldozatai, azok a GYERMEKEK.


Abban bízva, hogy segítségkérésünk elindít egy közös gondolkodást:


CSak Együtt Van Esély csoport

Bp. 2017.05.21.


Tájékoztatásul jelezzük, hogy ezt a levelünket is megismerhetővé tesszük a nyilvánosság számára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése